Kéztörés

December 5-én leesett az első hó, elsétáltam a Tesco-ba. A havat az útról nem takarították el, az egyik lejtőn elestem. Rém rosszul, a karom rossz szögben, a tenyerem egyik oldalára zuhantam, és nem nagy izomra. Eltörtem a csuklóm. Irány a váci kórház, Katiék vittek be.

A kórházba csak én mehettem be, ők több mint 6 órát töltöttek a parkoló kocsiban. Gyors bejelentkezés, után viszonylag gyorsan bejutok az orvoshoz. Rám néz és mondja ez törés lesz, röntgen kell csináltatni, de az épület azon részén nincs áram. Amint lehet elkészítik a röntgenfelvételt. Várjak türelemmel.

Elhárítják a műszaki hibát, és csak üldögélek, akik utánam érkeztek mind sorra kerültek. Megjelenik a betegfelvételinél dolgozó munkatárs, és kérdezi: -Jártam már itt? .

– Igen. 2008-ban a fül, orr, gégészeten. Más névvel.

– Nem engedi a rendszer módosítani az adatokat. Türelmet kérek, az informatikusok próbálják megoldani a dolgot.

Várakozás, jön egy középkorú hölgy, megkér, hogy fáradjak vele az irodájába. Elkéri a papírjaimat és mondja, le kellene fényképeznie, mivel nem tudják megoldani a problémát. Átpasszolják a feletteseiknek, csak így tudunk tovább lépni.

Innentől gyorsan bejutok a röntgenre, majd vissza a doktor úrhoz. Helyre kell tenni, gipszelni, majd újabb röntgen. Megyek a gipszelőhöz. Várni kell rá, másik osztályon van. Megjön, megjön a doktor úr is.

Érzéstelenítés, helyrerakás, gipsz, újabb röntgen. Doktor úr asszisztense kijön, hozza a papíromat, helyére került, holnap dunakeszi SZTK.

Ügyeleten hat órát ültem, amit láttam az alapján minden tiszteletem az övék. Nem tudom, hogy mikor van idejük normálisan enni, vécére menni, a gőzt kiengedni néhány tahó beteg után.